hulyesegeim

Megint egy szubjektív bejegyzés.
3-4 helyen is olvastam jó pár napja, hogy megjelent a naaagy twitter-lista, tele olyan hírességekkel akiknek a jobbnál jobb gondolataik vannak, öröm van és boldogság. El is kezdtem 1-2-t olvasni, őszintén megmondom 2 napig bírtam. Nem tudott lázba hozni, hogy ki milyen autót akar venni, kinek mi a kedvenc lábszaga vagy az, hogy ki hagyta ki a reggelijét. Annyira felesleges dolgok ezek, hogy az embernek csak az ideje megy el rá, de többet nem tud meg, előrébb nem lesz. Olvastam mások bejegyzéseit is, ki kit szeret, ki kit miért nem mer leszólítani, és a többi, de valahogy nem csigázott fel ez sem. Néha elgondolkodom, hogy talán én vagyok túl antiszociális ezekhez. Vagy pedig mások túl buzgók...