Először is leszögezném, hogy nem vagyok szociopata meg semmi egyéb szoccal kezdődő. Az itt leírtak szubjektívek. Magánvélemény.

9 évvel ezelőtt, 2000-ben egy akkori haverom mesélt nekem az internetről. Miért is jó az, mire lehet használni, stb. Akkoriban a net még nem volt mindennapos, nem ismertük még csak az ISDN-t sem, így aztán persze, hogy kíváncsivá tett a dolog.
Volt egy 28 kb/s külső modemem (soros portra kábellel csatolós, betárcsázós), tőle kaptam egy felhasználónevet/jelszót és utána már csak a szülőket kellett megfűzni, hogy had használjam a telefonvonalat, amiért persze akkoriban még fizetni kellett. Egyből IRC-re csatlakoztunk, e-mail-t olvastunk és "böngésztük" a híreket (ezidőtájt 1-1 kép betöltése 5 perc volt, nem úgy mint ma). Aztán jött egy 56k belső modem, majd arról ADSL. Az IRC, MSN, e-mail, hírek, fórumok, online-rádió és az összes többi úgy belopta magát az életünkbe, hogy észre sem vettük. Tegye fel a kezét aki nem olvas szoftver-, hardver-, autó-, sztárhíreket nap mint nap! Babázásról, gyereknevelésről és álmainkról beszélünk mindenkivel és bárkivel fórumokon keresztül, gondjainkat, gondolatainkat, örömünket osztjuk meg másokkal blogokon, olyanokkal akiket nem is ismerünk (tény: arctalanul, névtelenül)!

Egyre többet hallom a rádióban, tv-ben, hogy "az internetfüggők...". Van ilyen? De most komolyan: van internetfüggő személy?
Elemezzünk!
Mi az az internet? "Az internet egy nemzetközileg elterjedt, angol eredetű szóból ered (internetwork), magyarul: ’hálózatok hálózata’. Az egész világot körülölelő számítógép-hálózat, hatalmas rendszer, amely számítógép-hálózatokat fog össze." - wikipédia. Rendszerfüggő lehet egy program vagy alkalmazás, de nem egy személy.
Függőség: "onnantól függőség valami, amikortól akadályoz a normális életvitel fenntartásában és/vagy leépíti az emberi kapcsolataidat és más dolgok helyett is már mindig ugyanazt a szert, vagy jelen esetben az internetet használod." - írta kérdésemre egy másodéves szociális munkás hallgató.
Ha tehát a kisgyerek kihagyja az ebédet és a vacsorát mert épp az osztálytársával folytat kommunikációt akkor az igen erős addikció. Vagy például keresed egy szó jelentését. Mi az első? Nem odacsúszol a szekrényhez és leveszed róla a Magyar értelmező kéziszótárat, nem is mész el a könyvtárba, szimplán indítasz egy webböngészőt, google.hu oldalra ellátogatsz majd beírod, hogy "define:" és a keresett szó. Probléma megoldva. Zenét szeretnél venni mert megjelent a legjobb zenekar legjobb albuma és mivel a legjobb érzés ha ez megvan neked így ezt be kell szerezned. Boltba mész? Dehogy! Online zeneáruház felkeres, vásárol; Vagy csak házhozszállíttatod.
Minek mennél el Da Vinci képkiállításra amikor otthon a kis karosszékből megnézheted az összes képét szélesképernyős hiperéles kivitelben tök ingyen? Az internet beépült a mindennapjainkba. Agyunk egyre lustább lett/lesz és egy idő után nem azon fog járni, hogy egy szituációt hogyan kezelj, hanem hogy hol találsz rá megoldást a neten. Közel minden megtalálható pár perc kereséssel és ezért már késztetés sincs arra, hogy utánajárjunk dolgoknak vagy csak használjuk az agyunkat.
A személyes kommunikációt és társalgást felváltja az online chat-elés, az MSN-en való beszélgetés netán videócsevegés még akkor is, ha beszélgetőpartnerünk csak 10 perc séta távolságra van.
Ez a jelenség pedig egyre inkább megfigyelhető a most általános iskolás gyerekeken.
Persze lehet kategorizálni, hogy valaki internetesjáték-függő és valaki pedig chat-függő, de mind a kettőnél ott van mögötte az internet ami teljes egészében megadja azt amire szüksége van a személynek.
A reggeli kávé vagy cigi sem azért kell fogyasztóinak mert anélkül meghalnak, hanem mert ezzel indul el egy munkanap. Enélkül nincs vége az éjszakának és nincs kezdete a napnak. A net hasonló. Nem azért netezik valaki mert ha nem teszi az fizikai fájdalmat okoz, hanem mert már megszokta, hogy ezzel tudja tartani a kapcsolatot a "külvilággal"; legyen az fórum, játék, ésatöbbi.

Az egészben az a rossz, hogy már nehéz ez ellen tenni bármit is. A főiskolákra való jelentkezést csak a hálón keresztül lehet intézni, a tárgyfelvételt úgyszintén. Sokunk dolgozik irodában ahol megintcsak kötelező a használata.
A rohanó világ tudat alatt megerőszakol minket, mindenről azonnal kell értesülnünk, mindenre azonnal kell reagálnunk és nem maradhatunk le semmiről. Reggel 6 órakor a hajnali 2-kor történt merényletről beszélgetünk a kollégákkal, naponta 40 embertől kapsz "Fwd: Fwd: Fw: küldtovábbmer'aznekemjó" leveleket (amiket sajnos sokan tovább is küldenek), az iskolában a tegnap kialakult Julcsi-Zoli kapcsolatot vesézik és ha nem tudod, hogy mi a rákért mondogatja mindenki, hogy "sün" akkor ásd el magad (megjegyzés: én nem akarom tudni. Idiótaság). 80x frissítesz rá a közösségi portálra, hogy lásd mások mit reagáltak a fentről telóval fotózott képre amin látszik a retyó (mer' az szexi). Tudnod kell.
Persze van akinek ez csak jó, hiszen minnél többen frissítenek rá 1-1 lapra, minnél többen látják, annál többet hoz a konyhára az oldal a kiadott reklámfelületekkel. Egy példa: van egy játék (nevezett Silkroad online) amihez egy kanadai srác csinált egy oldalt amin különféle statisztikákat lehet olvasni. Az oldal megfelelően látogatott lett így a fennmaradó üres területeket kiadta reklámhelynek. Az ezekből befolyó összegből fizeti az albérletét, a főiskolát és veszi meg magának a kaját havi szinten. Jó üzlet?
Arra pedig még nem is tértem ki, hogy lassan már mindent meg tudsz osztani mindenkivel anélkül, hogy kimozdulnál otthonról. "Töltsd fel fényképeidet, videóidat, dokumentumaidat és alsógatyádat! Oszd meg másokkal!" Minek? Ettől nem lesz több endorfin a testemben! Twitter: "kövesd nyomon kedvenc zenekarod/sztárjaid, tudd mi történt velük, mit ettek reggelire, hogy ízlett nekik az ebéd!" Mert ha nem?
Függőség tehát van csak akarat nincs, hogy legyőzzük. Első sorban a szülőknek kéne a gyerekkel foglalkozni és nem leületni a PC elé, hogy addig is csöndben legyen, hanem memóriajátékot játszani vele vagy közösen sétálni menni. A tizenéves korosztály pedig menjen és csajozzon/pasizzon, tapasztalja meg mi az a pofára esés. Jobb ha még fiatalon hozzászokik az érzéshez mintsem majd 20 évesen.

Végül egy videó, hogy miről is beszélek:

Németeseknek: Anyuka utasítja a gyereket, hogy menjen aludni mert másnap iskola. A reakció pedig magáért beszél.